Réka és István két gyönyörű gyermek büszke szülei, szorgalmas diákok, családfenntartók, magyarok, laza hawaiiak. 

Talán kevesen vannak azok, akik ne ismernék a Lilo és Stitch rajzfilm méltán híres mondatát: „Ohana azt jelenti család, s a családból senkit nem hagyunk magára.”.

Réka és István közösen vágott neki életük kalandjának, hogy Hawaiin megalapítsák saját Ohanajukat. Ketten érkeztek O’ahu szigetére, de már négyesben osztoznak a sziget szépségein. Életüket Ohana Bordi néven követhetjük a közösségi médiában.

A hawaii magyarság

Hawaii egy elszigetelt oázis, távol a lerobbanó metrótól és a téli időjárástól. A Paradicsom legpontosabb replikája Hawaii lehet. Minimum húsz órát kell repülnünk, és végtelennek tűnő alkalommal átszállnunk, de megéri. Ez az a hely, ahol bárki otthonra találna. S tették ezt sokan Magyarországról is. 1950 előttől egészen 1980-ig összesen 120 magyar költözött ki Hawaiira.

Jelenleg csak a fő szigeten (O’ahu) néhány százra tehető a magyarok száma, magyar származásúnak pedig több mint 3000-en vallották magukat az államban. Erről bővebben itt olvashatsz.

Ohana Bordi

Réka Nyíregyházáról, István Sopronból származik. Hét évvel ezelőtt egy közös ismerősük esküvőjén találkoztak Budapesten, azóta tart irigylésre méltó kalandjuk. Éltek Angliában, előtte Ausztriában, majd álmodtak egy nagyot és nekivágtak a nagyvilágnak. Négy éve élnek a földi paradicsomban, ahol egyetemre járnak és a szigeten született gyermekeiket nevelik.

2014-ben beköszöntött életükbe Hawaii, s a szerelem azóta csak egyre erősebb. Mint mondták, Hawaiin az élet olyan, mint egy terápia. A természettel összhangban, nyugalomban élnek, ahol az emberek pozitívak, a jó idő pedig meglágyítja a legkeményebb szíveket is. Ha az ember megismeri Hawaii-t, úgy érzi, ő is oda tartozik.

Réka és István a Brigham Young University-n tanulnak. Jelenleg annak kampuszán élnek O’ahu szigetén, Laie településen, közel a North Shore-hoz, mely hatalmas hullámairól híres.

Amikor az emberek meghallják, hogy Hawaii, egyből a luxusra és a hatalmas villákra gondolnak. Természetesen ezekből sincs hiány, de a valóság ennél komorabb. Hawaiin alacsonyak a fizetések, az élelmiszer pedig nagyon drága. Mindezek ellenére az embert kárpótolja a természeti adottságokban gazdag szigetvilág.

Így van ezzel Réka és István is, akik bár két év múlva befejezik egyetemi tanulmányaikat és elköltöznek, bármikor visszatérnének a szigetre. Nekik Hawaii a második otthonuk, a hely, ahol gyermekeik világra jöttek. Édua és Levedi azon szerencsés gyerekek közé tartoznak, akik szülőföldjükként tekinthetnek a mesés szigetekre.

Rékát és Istvánt a hawaii életről kérdeztem.

• Milyen érzés volt először megérkezni Hawaiira?

István: Részemről nagy izgatottságot éreztem. Nagyon párás meleg volt, mert szeptemberben érkeztünk és itt az a legmelegebb hónap. Fáradtak voltunk, de nagyon izgatottak is. Arra emlékszem, hogy nem nagyon mozgott a levegő.

Réka: Nekem az az emlékem, hogy Arizónából jöttünk ide, mert ott megszálltunk a barátainknál, mielőtt ide utaztunk.

Kirándultunk a Grand Canyonnál, majd hajnalban elindultunk Phoenixből. Emlékszem, hogy István öltönyben volt, és én is valami kosztümben. Ahogy leszálltunk a repülőről, rögtön megcsapott a párás meleg levegő.

• Milyen Hawaiin gyerekeket nevelni?

István: Tökéletes. Aki meglátogat minket, az azt mondja, hogy ez egy ideális hely gyerekeket nevelni. Ahol élünk, az a kampusznak egy olyan része, ahol a házasok laknak. Sok a gyerek, és a rendelkezésükre áll egy biztonságos játszótér is. Az év bármelyik szakában el lehet menni játszani, mert mindig jó az idő. A gyerekek tudnak mozogni és a természetben lenni.

Réka: Fantasztikus. A legjobb hely gyerekeket nevelni, már az időjárás miatt is. A másik, amit nagyon szeretek, az a sok különböző kultúra, mely jelen van Hawaiin. Éduának is vannak barátai a világ minden tájáról. Tajvani, japán, Fijiről származó, de indiai kisgyerek is volt itt. Ő úgy nő fel, hogy neki teljesen természetes az, hogy más bőrszínű és kultúrájú emberek veszik körül. Nem fog rácsodálkozni, ha valaki nem úgy néz ki, min tő. Neki természetes, hogy a világ sokszínű.

A kórház is nagyon jó, ahol szültem.

• Milyen kulturális eltéréseket észleltetek?

Réka: Például nyitottabbak az idegenek felé. Magyarországhoz képest kulturális eltérés, hogy sokkal vidámabbak itt az emberek, mosolygósabbak, pozitívabbak és kedvesebbek.

István: Valamint segítőkészebbek is.

Réka: Szerintem egyben a legszebb, de legszegényebb állam is Hawaii. Kevés a föld, küszködnek az emberek a lakhatással, az élelem pedig drága, mert importálják. Sokan azt hiszik, hogy Hawaii tele van ananászültetvényekkel és gyümölcsfákkal. Ez nem igaz. Sok földet azért nem művelnek, hogy a táj érintetlen maradjon. Ennek ellenére nagyon kedvesek és barátságosak az emberek. Nem csak Magyarországhoz képest, hanem Amerika többi államához képest is. Nagyrészt pozitív személyek között vagyunk, és akkor szoktunk meglepődni, ha valaki durvábban szól. Bárhova megyünk, nagyon kedves és udvarias a kiszolgálás. Hozzászoktunk ehhez, így meg is jegyeztük, amikor legutóbb a McDrive-ban a kiszolgálólány nagyon nyers volt.

• Mik a kedvenc helyeitek Hawaiin?

Réka: Én sajnos csak egy másik szigeten voltam még ezen kívül, a Nagy Szigeten. Az fantasztikus volt, a kedvenc helyem a Vulkán Nemzeti Park, illetve az a rész, ahol a láva belefolyik az óceánba. A Nagy Sziget természetileg fantasztikus. A Mauna Kea tetejére még nem jutottam el, de nagyon szeretnék. Az a sziget még nyugodtabb, mint O’ahu.

István: Körülbelül húsz percre tőlünk van egy túraútvonal. Nem tart sokáig, nagyjából fél óra és nagyon szép a kilátás. Azért szeretem, mert közel van és a sziget nagy részére rá lehet látni.

Réka: Az óceán és a különböző tengerpartok is nagyon szépek, illetve maga a kisváros, ahol lakunk. Nehéz választani, mert minden gyönyörű és sok a látnivaló. Ha valaki szeretne ide elutazni, és nem tudja, hogy mit nézzen meg, nyugodtan szóljon nekünk, mert mi bejártuk már az egész szigetet.

• Van olyan hawaii vagy amerikai szokás, amit átvettetek? Esetleg ötvözitek a magyar szokásokkal?

Réka: Nehéz ezt megmondani. Ha anyukámat megkérdeznénk, vagy magyar ismerőseinket, akkor ők biztos tudnák, hogy mi az a szokás, ami nem volt velünk azelőtt. Nehéz ezt megmondani, mert bármit csinálunk, az természetesen jön, hiszen itt vagyunk már négy éve. Van néhány szokás, amit itt kialakítottam, de az nem feltétlenül hawaii vagy amerikai.

István: Viszont van magyar szokás, amit megtartottunk. Például a locsolkodás. Ugyanúgy meglocsolom Rékát és Éduát húsvétkor, mint otthon. Itt a húsvét nem is olyan nagy ünnep. Lehet venni csokinyuszit, de itt ki is merül a dolog. Karácsonykor mi mindig 24-én este ajándékozunk, annak ellenére, hogy itt 25-én reggel szokás. A mikulást is megtartottuk és kikészítjük a cipőket illetve papucsokat. Csizmát itt nem hordanak. :)

István: Szokás például, hogy mindig papucsban járunk.

Réka: Van ez a Jézus papucs, ami nagyon könnyű és kényelmes, azt átvettem. Ez egy ilyen hawaii dolog. Illetve az öltözködés. Korábbam rengeteget vásároltam, amikor Angliában vagy Magyarországon laktunk. Hetente jártam boltokba és ruhákat vettem. Itt az embereket azonban nem annyira foglalkoztatja, hogy ki mit visel. Itt nincs nyomás. Otthon, Magyarországon próbáltam elmenni boltba egy pizsamaszerű melegítőben, mert itt abban is mehetünk bárhová, boltba vagy akár órára is, de anyukám rám szólt, hogy azért egy farmert vegyek fel. Itt az egyszerűség a lényeg, senkit nem érdekel, hogy mit viselsz.

István: Sokan csak feljönnek a strandról és mezítláb bemennek a boltba, felső sincs rajtuk.

Réka: Sokszor szoktunk mezítláb lenni. Ez itt teljesen normális.

• Mi a legmeghatározóbb emléketek, amit Hawaiin szereztetek?

Réka és István: A két gyermekünk születése.

Réka: Néha furcsa belegondolni abba, hogy 3,5 évvel ezelőtt idejöttünk kettesben és most négyen vagyunk.

• Végezetül, mi hiányzik nektek Magyarországról?

Réka és István: Az ételek.

Réka: Bejártuk fél Amerikát a múlt nyáron, és azt kell, hogy mondjam, igazán sehol nem volt jó az étel. Nagyon mű. Európában ezerszer jobb. Másfél évvel ezelőtt voltunk Japánban, ott fantasztikus volt minden. Itt Amerikában telerakják mű dolgokkal és ettől nem igazán jók. A kenyeret nagyon nem szeretem, de szerencsére van itthon kenyérsütőnk, így azt tudunk itthon sütni. Igazából mindennek a hiányát meg lehet szokni, mert megtalálod itt is, hogy miket tudsz illetve lehet készíteni. Amikor sietünk és nincs mit enni, sokszor kívánjuk azt, hogy bárcsak Magyarországon lennénk, hogy 1000 forintért együnk egy jó menüt levessel.

Illetve nekem még hiányzik Nyíregyháza is, hiszen sok barátom van ott. Nagyon szép helyen éltem, a házunk egy erdő mellett van Sóstó felé. Nagyon szeretem azt a helyet és hiányzik néha. Jó érzés mindig hazamenni oda.

István: Nekem is hiányoznak a barátok és a család.

Réka: Szerencsére nincs honvágyunk, ami jó. Sok diák van itt ezen az egyetemen, a világ 70 kultúrájából és országából, és sokszor kérdezik, hogy nincs-e honvágyunk. Őszintén szólva szerencsések vagyunk, mert nincs. Szerintem ez azért is van, mert mi családként vagyunk itt, mi mindig magyarul beszélünk egymással és a gyerekeinkkel is.

István:Mi már több helyen laktunk, többször kellet alkalmazkodnunk különböző kultúrákhoz, illetve sokat is utazunk, ezért hozzá vagyunk szokva a más kultúrákhoz.

Réka:Ha megismered Hawaiit, akkor nehéz, hogy honvágyad legyen, mert egy idő után itt is otthon érzésed lesz. Mintha ide tartoznál.

Réka és István egzotikus életét facebook és instagram oldalukon nyomon követheted.

Ha érdekel a hawaii magyarság, itt bővebben is olvashatsz róluk.